Egy olyan témát boncolgatok, melyről nem mernek, vagy csak nagyon keveset beszélnek róla az emberek. Hogyan jutott eszembe a téma? Legutóbb a Kouty Ultra Beast kapcsán tapasztaltam meg a dolgot. 

Volt egy versenyző, akit elhagytam még az első depó során, mégis hamarabb ért oda egy jóval távoli pontra, mint én. Nem volt kétség afelől, hogy az illető csalt. Rettentően dühített a dolog. Később megtudtam, hogy végül beigazolódott a dolog és az illetőt kizárták. Hogy jobban éreztem-e magam tőle? Igen, de ettől a személy felé továbbra is megmaradnak a negatív érzéseim.

És bizony elkezdett foglalkoztatni a kérdés … Mért csalnak a sportolók?

Természetesen egyértelmű és rövid válasz is van. A siker. 

A sportolók hajlandóak csalni, hogy garantálják a sikert, akár illegális teljesítményfokozók használatával, vagy esetünkben a pálya levágásával, nem megfelelően kivitelezett büntetővel. Vagyis tisztességtelenül cselekszik az illető annak érdekében, hogy előnyt szeressen. De a legjobb teljesítményért való csalás ellentétes a sport szellemével.

A mai modern időkben a sport iránti szeretet és szenvedély felvirágzott. A csalás egyértelműen átható probléma lett, amellyel a sportban foglalkozunk. Vagy ez a kérdés inkább szociológiai probléma, ami átterjed a sportba? Ezen sem árt elgondolkodni.

Két féle sportoló létezik. Te melyik közé tartozol? 

Az egyik sportoló feladat orientált, akik önfejlesztésre vágynak, nagyon keményen dolgoznak azért, hogy eljussanak oda, ahová szeretnének és elégedettek a fejlődéssel. Hosszú és kemény úton menetelnek felfelé, olykor vissza is esnek a lépcsőn, de nem adják fel, újra felállnak és menetelnek tovább. Ők többre értékelik a szabályokat és a szabályok betartásával elért teljesítményt. Tudatukban ott van az is, hogy versenyzés közben a vetélytársakat is tisztelik, így, ha csalnának, akkor rosszul bánnának az ellenfelekkel egy olyan folyamat során, amely mindannyiuk számára egyenlő esélyt biztosított.

Ezzel szemben a legtöbb csaló ego-orientált, akik alacsonyabb sportszerűséggel rendelkeznek, ez pedig alacsonyabb erkölcsi működést jelezhet előre. Vagyis nem csak a sportban, hanem az élet többi területén sem magas az erkölcsi szintjük. Aggodalomra ad okot a dolog, hogy a csalók nem éreznek általában bűntudatot miután etikátlan magatartást tanúsítanak. Akik szokássá teszik a csalást, mert korábban megúszták és előnyhöz jutottak, bennük egyre kevesebb lelkiismeret vagy bűntudat jelenik meg, mindez pedig megerősítheti az ember szociopata oldalát. Olyan ember kialakulására figyelmeztet, aki rosszat tesz, és nem érez megbánást, bűntudatot, szégyent vagy empátiát a tettei miatt. Másik szomorú dolog, hogy ezek az emberek önbizalomhiánnyal vagy alacsony önbecsüléssel rendelkeznek és ez vezethet a csaláshoz.

Azok a sportolók, akik csalnak, nem erőltetik meg magukat a siker érdekében. Emiatt az addigi tiszteletet, elismerést elveszti a versenyző, nem lesz ösztönző mások számára, hiszen ez a fekete folt élete végéig kíséri. Mindemelett be kell látnunk azt is, hogy nem csak maga a személy, de a sportág hírneve is romlik. Ha csalsz, akkor végső soron saját magadat szabotálod és kevésbé leszel értékes, életképes versenyző. A karma egy bumeráng és a csalás miatti hosszú távú szégyen és aggodalom végső soron érvényteleníti a győzelem rövid távú nyereségét.

Számos esetben hallani azt, hogy azért csal egy versenyző, mert mások is csinálják, anélkül, hogy következményekkel kellene szembenézniük. Mindez azt a felfogást kelti, hogy a csalás társadalmilag elfogadható. 

De ez nem így van! 

A sportszerű viselkedés és gondolkodásmód, a jellem, a rugalmasság és a szoros emberi kötelékek kialakításáról szól. Nem az a lényeg, hogy hány trófeát vagy aranyérmet szerzel, vagy hogy 3 perccel előbb érsz célba. Valójában arról szól, hogyan nyomod végig a pályát és mit tanulsz meg a folyamat során.

A csalás csúszós leejtő lehet, de vannak módok arra, hogy megfékezzük! Lépj fel ellene te is! 

Sportoljatok és játszatok tisztességesen! Ez hosszú távon megjutalmaz és boldogabb emberré tesz.