Március kora tavaszán spártai versenynapot rendeztek a spanyolországi Mallorcán. A nap programja délelőtt a SZUPER táv, majd délután a SPRINT volt, majd valamikor ebéd után a KIDS kategóriában a legkisebbek versenyeztek. Milyen ott, milyen sajátosságai vannak a versenynek, mi van még az itt, a CEU régióban versenyezni szokott embereinknek?

Elöljáróban el kell mondanunk, hogy a Baleár-szigetek közül a legnagyobb biztosan nem új helyszín, és néhány versenyzőnk a korábbi években is belekóstolt a spanyol szervezők kínálatába. Idén is elment oda egy húszfős cseh csoport. A fő attrakció a Szuper volt, amely a korosztályos versenyzők spanyol nemzeti sorozatának nyitófutama volt, és egyben az elit versenyzők Gold versenye.

Maga az üzem egy katonai területen található a sziget fővárosának szélén, azaz Palma de Mallorcán. Gyönyörűen megközelíthető az elkerülő úton, nem messze a strandtól vagy a repülőtértől. Aki tehát nem érzi jól magát a bonyolult külföldi utazásokban, annak abszolút optimális. A katonai terület nemcsak nagyszerű lehetőségeket kínál, hanem hatalmas területet, tele vadon élő növényzettel, valamint rengeteg sziklával és dombbal. Ugyanígy voltak jobb utak, esetleg még egy darab beton is. A katonák mindenhol önkéntes szerepben jelen voltak az akadályoknál vagy a frissítőállomásokon, majd ezt a hangulatot teljessé tették.

A Szuperen az előre közzétett útvonal viszonylag durva profilt mutatott (kb. 11,1 km-es pályán kb. 600 métert kellett mászni), és a tapasztaltabb szemnek 4 frissítő állomás figyelmeztetett, hogy nem lesz könnyű. És itt érkezem az első hírhez. Ha a versenyző fel akarta frissíteni magát, pohárral, üveggel vagy tevetáskával kellett lennie. Ez állt a javaslatokban, és ez valóban így volt. A „no more cups” ökológiai irányzat itt valósult meg először a Spartan akadálypályán. Menő nekem.

A dombos pálya és az enyhén felhős idő, a 17 fok körüli hőmérséklet, a tengeri szellő, a klasszikus tengeri levegő és a mállási lerakódásokból mindenütt jelenlévő por, ezek olyan szempontok, amelyekből mindenkinek legalább valahol egy korty vizet kellett innia.

Az elit és az AG kategóriában tudtommal először csak hendikep hurok (büntetéshurok) került kijelölésre, ahogy a szabályok is mondják az idei évtől. Az angolok csak a nyílt kategóriákban maradtak fenn, ismét a jelenlegi szabályoknak megfelelően.

Az akadályok listáját, ahogy azt mi a CEU-nál megszoktuk, máshol nem tesszük közzé. Tehát itt sem volt ez másképp. Igyekszem újra gondolatban végigmenni a pályán, és megállni azoknál az akadályoknál, amelyek kicsit konkrétabbak voltak, mint amit a hazai pályákról ismerünk.

Már a bevezető, vagyis a rajtfolyosó bejárata is érdekes volt. A folyosóra való bejutás érdekében a versenyzőnek először körülbelül 5 méterrel a szögesdrót alatt kellett besurrannia, ahol még rönkök és szalmabálák voltak elhelyezve. Lopakodás, majd átugrás a már hagyományos falon, és csak ezután következett a rajtfolyosó.

Az első kissé eltérő akadály az egyensúly. A gerenda itt körülbelül negyed méterrel magasabb, de szélesebb is. Leginkább western sorozatoknál szoktam ezzel találkozni. Az Olympus, a twister, a beater és a monkey bar a pálya többi szakaszában megegyezik a miénkkel. Csupán az utolsó két említett akadályt építették meg igényesebben, vagyis az alkatrészek távolabb vannak egymástól, némelyik pedig kicsit magasabban is. Ismét fontosabb versenyek gyakorlása. Csak annyit érdemes megemlíteni, hogy a klasszikus rudak (például egy majomrúdon) kisebb átmérőjűek, mint a miénk. Ugyanígy itt a multirig gyűrűi fémek és kisebb átmérőjűek. A hajlító alá szalmabálákat helyeznek el, nem is a biztonság kedvéért, hanem a kisebb versenytársak jobb elérhetősége érdekében.

A pálya technikásabb átjárásokkal folytatódott, és a következő akadályok, ahol megállok, a kúszások. Több is volt belőlük. Említettem a kezdeti előindítást. Volt egy másik is a pályán a rönkhordás részeként (rönkhordás), amikor is a rönkvel kellett settenkedni. A teher letétele után újabb kúszás következett, ezúttal poros és finom mészkőben, szépen egy kupacba!

Az ezt követő "nedves" akadályok sorozata (sártekercs és dunkfal) teret adott nekünk, hogy lemossuk a port. A többi futójárat és akadály többé-kevésbé szabványos volt és ahogy tőlünk ismerjük. Az egyik utolsó hosszú futás után még egy kúszás következett. Bár síkságon, de nagyon hosszú. És mögötte egy zetka-fal.

A spanyol szervező úgy építette meg nekünk a Z-falat, hogy egyetlen szög sem volt megfelelő. Ellenkező esetben a megvalósítás akadályt jelent, mint néhány éve hazánkban. Teljes falak kivágás nélkül a has területén, 4 széles tartó és 4 lépcsőfok minden falon.

Egy újabb futás és a fesztivál előtti utolsó dombok gyönyörű kilátást nyújtottak a tengerre és a jachtokkal teli kikötőre. Szerelmeskedni viszont nem volt idő, mert sok kő volt a lábunk alatt, és egy rövid figyelmetlenség nagyon fájdalmas lehetett.

Utolsó akadálysorozat. Itt tényleg magasak az akadályok, azt merem állítani, hogy valami 160 cm-re a talajtól biztosan. Ezt megint nem tőlünk tudjuk. Most csak egy csúszófal a víztartályban, a víz átfolyik a deszkán.

Szerintem minden cseh versenyző célba ért, ezúttal senki sem fért fel a dobogóra. A férfi elit kategóriában az egyedül álló Petr Vinický végzett közvetlenül az első mögöttí tíz, valamint az egyetlen cseh elit nő, Petra Kadeřábková nem ért magasabbra, mint valahol a harmadik tíz Bork női. A verseny remek volt, és a helyezések sem rosszak.

A korcsoportban több értékes, de hálátlan burgonyás érmet és még több helyet szerezünk az első tízben, vagy éppen mögötte.

A többi versenyzőnk ezután nyílt kategóriás fekete fejpánttal jelent meg. A Szuperen és a Sprinten, ahol csak nyílt hullámokban futottak. Ez a kategória azonban nincs deklarálva, és ezekben a régiókban nem szükséges akadályt leküzdeni vagy megfelelő hátrányt teljesíteni. Inkább egy vicces verseny, de a mieink élvezték, és mindenképpen érdemes valamikor kipróbálni.